Sakura és az új erő

Elöl Saori Sakurával a karjai közt halad hátrébb olyan 1-2 méterrel Kakashi, Naruto és Sasuke mentek.

- Elképesztő ez a lány. - Mondta Kakashi majd megengedett egy mosolyt a maszkja alatt.

- Ezt, hogy ért sensei? - Kérdezte idétlen fejjel Naruto.

- Ha tudnád mekkora bátorságra, elszántságra és erőre volt szüksége ennek lánynak - Itt Kakashi hangja megremegett de folytatta…

- Az hogy képes volt elmenni a szülőfalujából, az hogy csak úgy otthagyon mindenkit, akit szeret csak, azért hogy megvédje őket, hogy nem törődve, azzal hogy megtalálják az Akatsukik elment. Ezekhez, a dolgokhoz rengeteg erő kellett.

És az a tény hogy tudja, hogy kell kiereszteni a felgyülemlett chakrát arra, vall, hogy már párszor megtörtént vele és a látszat néha csal. Ha azt hiszitek, hogy ez nem fájdalmas nagyon nagyot tévedtek, mert ez egy nagyon fájdalmas eljárás hisz a chakra amikor, kitörni készül, szétfeszít minden egyes izmot majd pattanásig, feszülnek.

Nem csoda hogy elájult… - Fejezte be mondandóját Kakashi.

- Hmm…ha állítólag akkora az ereje, akkor mért nem küzdött meg Deidaraval és Sasorival? - Kérdezte Sasuke kicsit érdeklodve, de ugyanakkor megvolt a gúny is a hangjában.

- Azért mert ahogy már mondtam… - Itt megfordult Saori a lánnyal a kezében és úgy folytatta bele akart nézni a fiú szemeibe és úgy mondani.

…még nem tudja rendesen használni az erejét, és ha használná úgy, hogy jóformán semmit se tud róla még baja is, lehet vagy talán másnak is. - Fejezte be mondandóját Saori.

- Jobb, ha most letáborozunk. - Adta ki a parancsot az ősz hajú.

- Rendben. - Értett egyet mindenki.

Már 21:00 óra fele járhatott az idő már mindenki aludt senki sem aggódott Sakura miatt, hisz tudták hogy reggel fel fog ébredni egyszerűen csak kimerült azért ájult el.

Ám egy valaki nem aludt…Sasuke képtelen volt aludni bár ez furcsa hisz nem az az érzelgosfajta és nem az a fajta, aki gondol mások érzelmeire…de még is Sasukét megfogta Sakura látványa…tetszett neki az nem volt kétséges de a fiút ez rendesen összezavarta hisz még soha sem, érzet ehhez hasonlót sem nem, hogy ilyet.

Sasuke egy fának dőlve ült a fűben és gondolkodott Sakurán és az érzésein miközben a lányt figyelte, aki mellette alszik békésen…

*Milyen csinos…és az illata egyszerűen bódító az a friss tavaszi virágillat…teljesen megbabonázott…Nem Sasuke térj észhez, mikre gondolsz? Ő is csak egy ugyan olyan nyávogós lány, mint a többi…de akkor mért láttam azt a fájdalmat és szenvedést a szemében…? - Elmélkedett magában az Uchiha mindaddig, míg vaki meg nem zavarta.

- Hol vagyok? - Kérdezte kómásan szemeit nyitogatva Sakura.

- Az erdőben a többiek már alszanak. - Kapta oda a fejét hirtelen majd válaszolt a fiú.

Sakura felküzdötté magát ülohelyzetbe és ő is neki dőlt annak a fának, aminek a fiú van dőlve.

Sasuke csak nézte, hogy hogy küzd a lány de, végül sóhajtott egyet majd átkarolta a derekánál és felhúzta Sakurát.

Hosszú percekig bámultak egymás szemébe mígnem…