- Hogy mért vagyok itt? Hogy mért kellett visszajönnöm? - Kérdezett vissz kicsit idegesen Sasuke de, utána rögtön követte a válasz is.
Azért vagyok itt, mert látni akartalak és azért kellett visszajönnöm, mert már egy percet sem bírtam volna ki nélküled… - Adta a zavarba ejtő és teljes mértékben igaz válaszokat a fiú miközben végig Sakura szemeibe nézett.
- Ez…ez azt jelenti, hogy…hogy te…Szeretsz? - Kérdezte remegő ajkakkal Sakura miközben az ében fekete szemekbe bámult.
- Igen! És nem csak egyszerűen szeretlek, hanem te vagy a mindenem nélküled már semmi sem az igazi…Szeretlek Sakura Haruno… - Mondta Sasuke végig az igéző smaragd szemekbe bámulva.
- Mi? Te nem Sasuke Uchiha vagy! Mi lett veled? Az a Sasuke akit, én ismerek, sosem mondana ilyet föllég nem nekem.
- Kérlek, ne mondj ilyet…igaz hogy régen sosem mondtam volna ilyet de, csak azért nem, mert féltettelek Itachitól. - Vallotta be az igazat Sasuke.
- Akkor ezek szerint már régen is éreztél valamit irántam? - Kíváncsiskodott Sakura.
- Még hogy éreztem-e valamit? Hát persze már akkor is szerettelek de, ha elmondtam volna és Itachi megtudja, akkor megölt volna…és akkor én…én boldogan követtelek volna. - hangja az utolsó szavaknál már elcsuklott.
- De mért most? Mért nem előbb jöttél? Mért nem tudtál kicsit előbb visszajönni? - Egyre halkult Sakura hangja majd újabb és újabb halk könnycseppek folytak végig arcán.
- Azért nem jöhettem előbb, mert azt szerettem volna, hogy ne keljen rettegésben élnünk…eloszor meg kellett ölnöm Itachit. - Válaszolta Sasuke.
- De most…de most már…késő. - Mondta szomorú hangon Sakura.
- Ha az esküvődre gondolsz, tudok róla. - Ennél a mondatnál Sasuke felemelte a hangját és szemében felizzott a Sharingan.
- Sasuke…
- De nehogy azt hidd, hogy hagyni fogom, hogy elvegyen tőlem, bár kis is… - Sasuke egyre közelebb haladt Sakurához amikor közvetlen elé ért kezei, közé fogta a lány állát, feljebb hajtotta, hogy teljesen láthassa azokat a szemet, amikért bérire képes lenne azokat a szemeket, amiket ha eljön a vég utoljára látni, akar, majd folytatta mondani valóját.
…Sakura te az enyém vagy és ezt te is tudod sose lennél képes mást szeretni. - Majd egyre közelebb hajolt a lányhoz, míg meg nem csókolta.
Hosszú és szenvedéllyel teli csók volt mindketten tudták hogy szeretik egymást mindennél és mindenkinél jobban de, ekkor Sakura megszakította a csókot.
- Ne!…nem tehetem ezt Saival…- Itt ráhajtotta a fejét Sasuke mellkasára, majd úgy folytatta.
Túl fontos nekem, ahhoz hogy most elhadjam…megérdemli a boldogságot, hisz akárhányszor szükségem lett volna valakire ő mindig ott volt akárhányszor miattad sírtam ő ott volt mellettem és megvigasztalt és addig várt, míg elég erős nem lettem, ahhoz hogy másvalakit tudjak szeretni…de sajnos még az óta se vagyok elég erős, hisz még mindig téged szeretlek… - Mondata utolsó szavait egyre halkulva mondta Saku.
De nem is sejtették, hogy valaki figyeli őket és halja minden egyes szavukat valaki, akinek ezekben, a percekben megszakadt a szíve egy fiú, aki az éjszaka folyamán felébredt és nem találta maga mellett kedvesét majd az asztalon talált levelet elolvasva jobbnak látta, ha utánamegy, nehogy még a végén megfázzon… és most hogy megtalálta jobbnak vélte volna, ha inkább az ágyba marad.
De akkor soha nem tudta volna meg vagy legalább is már későn, hogy az a személy az a nő, akit tiszta szívéből szeret, és akinek cseppet se tudna ártani nem boldog, hisz nem ahhoz készül hozzá menni, akit teljes szívéből szeret, hanem ahhoz, akit a legőszintébb barátjának tart.
Sai egyre közelebb ment miközben egy könnycseppet törölt le az arcáról majd megállt az ölelkezo szomorú pár előtt.
- Sakura… - Kezdte szomorú hangon Sai.
Sakura ijedten mászott ki Sasuke ölelo erős karjai közül.
- Sai…én sajnálom…én nem akartam…de… - Mondta Sakura majd, lehajtotta fejét.
- Hé ne légy szomorú - Közelebb sétált hozzá Sai és kezébe fonta arcát majd felemelte hogy utoljára belenézhessen azokba az igéző smaragdzöld szemekbe, amiket úgy imád majd folytatta.
- Engedd el. - Villant meg Sasuke szemében a Sharingan és hallani lehetett rideg és fenyegető hangját.
- Sasuke hagyd. - Kérlelte még könnyesebb szemekkel, mint eddig.
- Hmm… - Ez volt Sasuke válasza majd elfordult és neki támaszkodott a legközelebbi fának.
- Tehát…ne légy szomorú hisz visszajött az, akit igazán szeretsz és…
- De mi lesz az esküvővel és legfőképp mi lesz veled? - Szakította félbe Sakura a fiút.
- Sakura…ha nem tudnád számomra az a legfontosabb, hogy te boldog légy, és ha az csak úgy lehetséges, hogy egy másik fiúhoz mész hozzá hát legyen nem azt mondom, hogy nem fog fájni vagy hogy már most nem fáj de ez nem számít majd túlteszem magam valahogy most az a fontos, hogy te boldog légy… - Miután Sai befejezte amit mondani szeretett volna megpuszilta a lány arcát és oda ment Sasukéhez.
- Nagyon vigyázz rá kérlek. - Mondta Sai majd elindult haza meg se várva a fiú válaszát.
- Hé Sai…Úgy lesz… - Mondta Sasuke majd oda ment Sakurához és magához, húzta és megcsókolta majd percekig csak ölelte.
- Sai szomorú volt de mosolygott is hisz az, akit még a saját életénél is jobban szeretett boldog volt és talán ő is majd egyszer megtalálja az igazit és érezte, hogy meg is fogja.
Sasuke és Sakura még mindig ölelkezve álltak, míg Sasuke meg nem szakította az ölelést.
- Sasuk…? Mi a baj? - Kérdezte aggódva a lány.
- Hát tudod, nem érek rá téged ölelgetni mikor meg kéne kérnem a legcsodálatosabb lány kezét. - Mondta mosolyogva Sasuke.
Majd folytatta, mikor meglátta Sakura értetlen és összezavarodott arcát.
- A te kezedet…kis butus - Mondta kaján vigyorral az Uchiha.
Hozzám jössz feleségül Sakura Haruno?
- IGEN, IGEN és IGEN!!! - Válaszolta Saku majd Sasuke nyakába ugrott és szenvedélyesen megcsókolta.
Innentől kezdve mindenki boldogan élt és rájöttek hogy a boldogság kulcsa csak egy valami: TEDD, AMIT A SZÍVED DIKTÁL!
AJÁNLOM AZ OLDALT
